Post by redster on Jan 20, 2007 5:16:19 GMT -5
A játszható fajok:
Elf:
Elffel találkozni nem mindennapi élmény. A legkecsesebb ember táncosnők járása is durva battyogáshoz hasonlatos egy elf könnyedsége mellet. Szinte szállni, lebegni látszanak a föld felett. Vékony testalkatuk kiemeli törékenységüket, hosszúkás arcukat büszkén szegik fel, s hagyják, hogy elhegyesedő fülüket körbetáncolja vékonyszálú hajzuhataguk. Az elfek filozófiájában, ösztöneiben, eredendően él az a tudat, hogy nem használói, hanem részei a természetnek. Csodálatos énekeket költenek, náluk jobban kevesen ismerik a vadont. Hajlamosak végletekbe esni, mind a szerelemben, mind a hétköznapi életben. Ügyességükkel ellensúlyozzák ki gyengébb fizikumukat, tudatukkal pedig átlagosnak mondható esszenciájukat. Éjjeli látásukkal csillagfényes éjszaka nagyjából harminc méterig ugyanúgy látnak, mintha nappal lenne.
Félelf:
Az ember és az elf keveredéséből létrejövő faj ötvözi magában elődeik tulajdonságait. Kinézetükre nem lehet általános leírást adni - a keveredésből adódóan a két faj ismertető jegyeit vegyesen öröklik, de ez sem mindig jellemző. Az elfek természetszeretete a művészetek kiteljesedésében öröklődött át bennük. Fizikálisabbak, mint az elfek, de ügyetlenebbek náluk, kevéske esszenciájukat gyorsasággal kárpótolta a természet. Korlátozott éjjeli látásuknak köszönhetően csillagos éjeken mintegy tizenöt méterig ugyanúgy látnak, mint nappal.
Ember:
A faj, melyet nem kell különösebben bemutatnunk. Az emberi faj a lehetőségek tárházát hordozza magában. Szilárd alapokkal indulnak minden téren, melyről utána bármerre lehet fejleszteni őket.
Ork:
Az orkokról általánosságban elmondható, hogy erős testalkattal, hosszú, izmos karokkal, rövid és görbe lábakkal rendelkeznek. Testüket rövid, sűrű, olykor göndör szőrzet borítja. Az elterjedt közhely, miszerint az orkok erősek, de buták, merőben téves. Azok az orkok, akik rákényszerülnek, hogy a fejüket tudománnyal töltsék meg, vetekednek bármely világi egyetemen végzettek tudásával. Az orkok talán egyedüli gyengéje az, hogy érzelmeik rabjává váltak. Mindenesetre, ha tolvajlásra adják a fejüket, nem fognak sírni, mert megloptak valakit. Az orkoknak a harc a vérükben van, eszük megvan a varázsláshoz, és az éjszaka jártasságaihoz is megfelelő érzékkel rendelkeznek. Éjjel látásuk hasonlóan számottevő, mint az elfeké, vagyis csillagfényes éjjelen mintegy harminc méterig ugyanúgy látnak, mint nappali világosban.
Félork:
Az ember és az ork keveredéséből létrejött faj, mely szerencsésen ötvözi a két szülő tulajdonságait. Küllemükre nincs általános leírás, mindezt a szüleik befolyásolják. Fizikumra erősebbek, mint az ember, tudatuk viszont kissé elmarad tőlük. Éjjeli látásuk - csillagfény mellett - nagyjából tizenöt méterig a nappali látással egyezik meg.
Törpe:
Átlagos magasságuk 130-140 cm. Tömzsi testalkatuk miatt gyakorta emlékeztetik a szemlélődőket valamiféle két lábon járó söröshordóra - különösképpen azok a törpék, akik valóban nem vetik meg a maláta levét. Vastag csontú, izmos népek, ügyességük leginkább az erőt igénylő dolgokban nyilvánul meg, s nem az aprólékos munkában. A törpék legnagyobb büszkesége - és hiúságuk forrása - a szakálluk. Többnyire nyugodtak és jókedvűek, rajonganak a jó történetekért, gyorsan barátkoznak. Kiváló fizikumuk révén nagy harcos válhat belőlük, és bár tudatuk átlagon aluli, mindezt az esszenciához fűződő nagyobb érzékenységükkel egyenlítik ki. Éjjel látásuk az elfekhez és az orkokhoz hasonlatos: csillagfényes éjszaka mintegy harminc méterig ugyanúgy látnak, mint nappali világosságban.
Elf:
Elffel találkozni nem mindennapi élmény. A legkecsesebb ember táncosnők járása is durva battyogáshoz hasonlatos egy elf könnyedsége mellet. Szinte szállni, lebegni látszanak a föld felett. Vékony testalkatuk kiemeli törékenységüket, hosszúkás arcukat büszkén szegik fel, s hagyják, hogy elhegyesedő fülüket körbetáncolja vékonyszálú hajzuhataguk. Az elfek filozófiájában, ösztöneiben, eredendően él az a tudat, hogy nem használói, hanem részei a természetnek. Csodálatos énekeket költenek, náluk jobban kevesen ismerik a vadont. Hajlamosak végletekbe esni, mind a szerelemben, mind a hétköznapi életben. Ügyességükkel ellensúlyozzák ki gyengébb fizikumukat, tudatukkal pedig átlagosnak mondható esszenciájukat. Éjjeli látásukkal csillagfényes éjszaka nagyjából harminc méterig ugyanúgy látnak, mintha nappal lenne.
Félelf:
Az ember és az elf keveredéséből létrejövő faj ötvözi magában elődeik tulajdonságait. Kinézetükre nem lehet általános leírást adni - a keveredésből adódóan a két faj ismertető jegyeit vegyesen öröklik, de ez sem mindig jellemző. Az elfek természetszeretete a művészetek kiteljesedésében öröklődött át bennük. Fizikálisabbak, mint az elfek, de ügyetlenebbek náluk, kevéske esszenciájukat gyorsasággal kárpótolta a természet. Korlátozott éjjeli látásuknak köszönhetően csillagos éjeken mintegy tizenöt méterig ugyanúgy látnak, mint nappal.
Ember:
A faj, melyet nem kell különösebben bemutatnunk. Az emberi faj a lehetőségek tárházát hordozza magában. Szilárd alapokkal indulnak minden téren, melyről utána bármerre lehet fejleszteni őket.
Ork:
Az orkokról általánosságban elmondható, hogy erős testalkattal, hosszú, izmos karokkal, rövid és görbe lábakkal rendelkeznek. Testüket rövid, sűrű, olykor göndör szőrzet borítja. Az elterjedt közhely, miszerint az orkok erősek, de buták, merőben téves. Azok az orkok, akik rákényszerülnek, hogy a fejüket tudománnyal töltsék meg, vetekednek bármely világi egyetemen végzettek tudásával. Az orkok talán egyedüli gyengéje az, hogy érzelmeik rabjává váltak. Mindenesetre, ha tolvajlásra adják a fejüket, nem fognak sírni, mert megloptak valakit. Az orkoknak a harc a vérükben van, eszük megvan a varázsláshoz, és az éjszaka jártasságaihoz is megfelelő érzékkel rendelkeznek. Éjjel látásuk hasonlóan számottevő, mint az elfeké, vagyis csillagfényes éjjelen mintegy harminc méterig ugyanúgy látnak, mint nappali világosban.
Félork:
Az ember és az ork keveredéséből létrejött faj, mely szerencsésen ötvözi a két szülő tulajdonságait. Küllemükre nincs általános leírás, mindezt a szüleik befolyásolják. Fizikumra erősebbek, mint az ember, tudatuk viszont kissé elmarad tőlük. Éjjeli látásuk - csillagfény mellett - nagyjából tizenöt méterig a nappali látással egyezik meg.
Törpe:
Átlagos magasságuk 130-140 cm. Tömzsi testalkatuk miatt gyakorta emlékeztetik a szemlélődőket valamiféle két lábon járó söröshordóra - különösképpen azok a törpék, akik valóban nem vetik meg a maláta levét. Vastag csontú, izmos népek, ügyességük leginkább az erőt igénylő dolgokban nyilvánul meg, s nem az aprólékos munkában. A törpék legnagyobb büszkesége - és hiúságuk forrása - a szakálluk. Többnyire nyugodtak és jókedvűek, rajonganak a jó történetekért, gyorsan barátkoznak. Kiváló fizikumuk révén nagy harcos válhat belőlük, és bár tudatuk átlagon aluli, mindezt az esszenciához fűződő nagyobb érzékenységükkel egyenlítik ki. Éjjel látásuk az elfekhez és az orkokhoz hasonlatos: csillagfényes éjszaka mintegy harminc méterig ugyanúgy látnak, mint nappali világosságban.